Az idei táborban is készül kopjafa, amelyet ismét Nagyferenc Katalin, mindannyiunk Kati nénije farag. Kati néni neve bizonyára már sokunk számára ismerősen cseng, de higyjétek el, még mindig vannak olyan érdekes történetek, amelyeket eddig nem árult el nekünk. A Gombaszögi Nyári Tábor második napján sikerült őt is mikrofonvégre kapnunk. Hogyan került kapcsolatba a kopjafa készítéssel? Egy művésztelepen voltam, és voltak az autómban különféle szerszámok. Ez 1978- ban volt Őrsújfalun. Az ottaniak kerestek egy embert, aki ért a véséshez, én pedig jelentkeztem, hogy megvannak hozzá az eszközeim. A történet vége az lett, hogy a telepen kifaragtam életem első kopjafáját, aztán rajtam maradt, mint szamáron a fül. Mikor kezdett el tevénykedni a Gombaszögi Nyári Táborban? Az egész ‘78-ban kezdődött, azóta az összes táborban ott voltam. Őrsújfalu, Abroncsos, Somodifürdő, Királyhelmec mindenhol ott voltam, és természetesen sorra készültek az újabb kopjafák. Orosz Örs főszervező az édesapján keresztül ismert meg engem, felkértek, hogy jöjjek, és...

A Közbeszéd vendégeként a nagysátorban Csóti György, a Kisebbségi Jogvédelmi Intézet igazgatója tartott előadást a civil szervezet működéséről és céljairól. Az előadás témája a nyelvhasználati jogok, amely kérdéskörre csatlakoztak a Kétnyelvű Dél-Szlovákia (KDSZ) mozgalom aktivistái, Bóna Zoltán, Czímer Gábor és Orosz Örs. A kisebbségben élő magyarság megmaradásának feltételéül szolgál, hogy az anyanyelvét, a magyar nyelvet megtartsa, használja és továbbörökítse. Ha az állam nyelve nem egyezik a polgára nyelvével, akkor bizony az adott állam törvényein múlik, hogy az adott országban létező nyelvet korlátozza vagy támogatja. Általában azon területeken, ahol a magyarság aránya már egy kritikus arány alá került (lsd. Horvátország vagy Szlovénia, bár itt mindig is az alatt volt), akkor a többségi nemzet nem gördít akadályokat a kisebbségi nemzet érdekérvényesítése elé. Viszont Szlovákiában ez a kritikus arány még nem következett be. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, nekünk kell a jogainkkal élni, és/vagy jogokat kiharcolni. A KDSZ harca, hogy a nyelvhasználati...

Van, akiknek az jelenti a kalandot, ha otthon felejtik a bevásárlólistát, vagy túl kell élniük egy internet nélküli napot. Másoknak pedig az, ha beutazzák a világ másik felét, vagy épp barlangászni mennek. A Labirintus Udvarban mindezekről szó esik majd. Szerda délután Szabó Eszter mesél a barlangászattal kapcsolatos élményeiről, és szintén ő vezeti az Es(z)ti mesék című előadássorozatot, ahol esténként utazók mesélnek tapasztalataikról. Ezek apropóján kaptuk el őt egy kis beszélgetésre. A barlangászat honnan, hogyan jött? A barlangászat spontán módon jött. Budapesten tanultam, és szerettem volna találni valami olyan mozgásformát, ami egyrészt csapatsport, nem függ időjárástól, és van rá a helyszínen lehetőség. Ez az én esetemben Budapestet, illetve annak környékét jelentette. Az egyik ismerősöm átküldött egy posztert. Egy túrát hirdetett meg, hogy ki lehet próbálni a barlangászatot. Bejelentkeztem, és annyira beleszerettem már az első alkalommal, hogy aztán folytattam. Még abban az évben elvégeztem egy tanfolyamot, úgyhogy akkoriban sikerült elég aktívan barlangban...