Szerda délután a Gombaszögi Nyári Tábor Közbeszéd sátrának vendége Tóth Csaba volt, a Republicon Intézet igazgatója, akinek nemrég jelent meg kötete a science fiction és a politika kapcsolatáról. Az előadást hatalmas érdeklődés övezte, a sátor teljesen megtelt. Tóth Csaba szerint a fiatalok ma már könnyebben értik meg a politikai rendszerek, sémák felépítését és működését a populáris kultúrából vett példákkal, mintha azt valós, történelmi tényekkel és párhuzamokkal ismertetné. Rájött, hogy a diákjai ezeket a komplex elméleteket és fogalmakat közelebb érzik magukhoz, mint a korábban, a középiskolában már elsajátítottakat, a sci-fi pedig végtelen lehetőségeket rejt magában ezen a téren kiindulva Asimov vagy Jules Verne műveitől egészen a legújabb Star Wars részig vagy a Trónok harca legutóbbi részéig. Alapvetően a diákokban van a politika szónak egy negatív konnotációja, amit valami nagyon pozitívval kell feloldani. Ma már a popkult elkezdett politikával áthatódni, Tóth Csaba kiemeli, hogy míg ez a két szó régebben egy mondatban,...

A Közbeszéd sátrának tegnao délutáni előadásán az oroszországi propagandáról beszélgettünk, vendégünk volt Feledy Botond és Járábik Balázs. A beszélgetés azt járja körbe, hogy a propaganda helyzete az orosz médiában mennyire befolyásolja a politika aktuális helyzetét. Szóbajött a geopolitika, azon belül is az orosz médiapropaganda hatása. Feledy Botondot kérdeztük a témáról. Mutasd be kérlek, mi is az a propaganda? A propaganda és a hír közötti különbséget az átlagos olvasónak nehéz megkülönböztetni. Itt az, hogy mi annak a célja, annak az egységnek vagy embernek, aki azt a cikket kiteszi egy oldalra vagy bármilyen más felületre, hírportálra. Alapvetően ez tudja behatárolni néha, sőt gyakran utólag, hogy éppen az egy propagandaanyag vagy egy sima hír. A probléma célját alapvetően utólag tudja meghatározni, hogy ez egy propaganda elem volt, vagy egy információs morzsa, azon túl a propagandának van egy célja, hogy tájékoztasson, például hogy egy vasútállomáson lesz-e áram, emellett viszont, ha valaki azért írja ezt,...

Az újonnan felépült PajtaSzínház felavatásául egy meglehetősen színvonalas monodráma szolgált ma, Benkő Géza előadásában. A Soóky László által írt A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd az írón és a színészen kívül még Varga Emese dramaturg munkája, ami a komáromi Jókai Napokon is önálló esti darabként állta meg a helyét. Az, hogy nagyapáink hogyan emlékeznek a kitelepítésre, a kisebbségi lét kezdeteire, és úgy egyáltalán, a szlovákiai magyarság kialakulására, egy elég összetett téma ahhoz, hogy akár egy színészgárda próbálkozzon a bemutatásával. Azonban a többszereplős előadás kevésnek bizonyult volna ahhoz, amit ez az egy személy által bemutatott karakterformálás, életérzés-átadás teremtett. Az pedig, hogy a legpontosabban arról a környékről szólt, ahonnan származom, csak még többet tett ahhoz az elképzeléshez, hogy amit látok, az gyakorlatilag a nagyapám generációja, kellő öniróniával ahhoz, hogy elhiggyem, ezek az anekdotaszerű történetek tényleg egy kocsmapult mellett hangzottak el. A monodráma valójában nem csak azt foglalja magában, hogy egy színész adja elő...